| Játszva megvan a heti hatvan szó |
|
|
|
| 2008. szeptember 01. hétfő, 10:09 |
Sokáig tartotta magát a hiedelem, hogy a kisgyerekeket nem szabad összezavarni korai nyelvtanítással. Az utóbbi időben azonban már nem csak az idegen nyelvű óvodák szaporodnak: a szülők abban is segítséget kapnak, hogy mesék és játékok segítségével otthon tanítgassák csemetéiket.
A Tudormanónak elnevezett módszer megalkotója, Baumühlnerné Pillmann Andrea Dunaújvárosban él, nyelvtanárnő, aki a legtöbb tapasztalatot otthon, a családban szerezte. Olyan módszert dolgozott ki, amelynek révén gyerekei több nyelven is tudnak. A legkisebb egyéves, a középső négy-, a legnagyobb tízéves. A középső gyereknél már mindazt a tapasztalatot sikerült bevetnie, amelyet a legelső gyereknél szerzett - aki "csak" két idegen nyelven beszél. Így a négyéves már most megérteti magát a magyaron kívül angolul, németül, olaszul, franciául, ért oroszul, és ismerkedik a spanyollal is. Mindez hihetetlennek tűnik, de igaz. Andrea határozottan állítja, minél korábban érdemes elkezdeni a gyerek - sőt a kisbaba - nyelvekhez szoktatását. Ha a gyerek már pici korában megszokja, hogy a szülő az anyanyelvén kívül más nyelven is beszél, természetesnek veszi, és könnyen tanítható - mindig a korának megfelelően. Ennél a módszernél nincs kényszer, semmi nem kötelező, nem is szabad erőltetni, a gyerek igényei, tempója szerint szabad csak haladni. Játékosan, hogy élvezet legyen a tanulás. A Tudormanó rendszere abból indul ki, hogy a legtöbb beszéd 90 százaléka 2000 szóból épül fel. A gyerekek ebből kezdetben csak keveset használnak annak ellenére, hogy sokkal többet értenek meg. Később egyszerű mondatokban beszélnek, majd szókincsüket fokozatosan bővítve összetett mondatokat alkotnak, és egyre többet értenek meg. A módszer az idegen nyelvet is ezzel a logikával tanítja. Először csak azokat a szavakat ismerteti meg a gyerekkel, amelyekre a mindennapi életben leginkább szüksége van. Különböző játékokkal gyakorolják be azokat a mondatokat, amelyeket a leggyakrabban használnak. Így mindig kellemes, sikeres a tanulás. A játékba bevonják az összes érzékszervet. Sok idegen nyelvű dalocskát hallgatnak, meséket néznek, amelyek segítenek még jobban rögzíteni a szavakat és kifejezéseket. A játékos tananyag mentén gyorsan lehet haladni, s elég naponta néhány percet rászánni. A kicsiket könnyű tanítani, mert minden érdekli őket. Az alapszavakat, hetente akár hatvanat, egy kétéves gyerek három hét alatt játszva meg tudja tanulni. A nyelvtant is automatikusan megszokja. És a szülőnek sem kell felsőfokú nyelvtudás ahhoz, hogy segítsen, persze bizonyos szintű nyelvismeretre azért szükség van. A legkisebbekkel, akik még nem is tudnak beszélni, már el lehet kezdeni az idegen nyelv megismertetését. Ha a szülő, aki amúgy is beszél hozzá - megmutatja például, hol a maci, hol az ablak, a cica, a papa - és érzékeli, hogy a gyerek mindezt érti, akkor ugyanezt elmondhatja egy másik nyelven is. A gyerek ugyanúgy fogja érteni, és ugyanúgy reagál rá. Andrea azt tapasztalta, hogy a legkisebb korban lehet a legeredményesebben haladni. A 3-4-5 évesek, akik már hozzászoktak az anyanyelvhez, nehezebben térnek át másra. Néha elutasítóak. Akkor nem szabad erőltetni, de időnként érdemes vissza-visszatérni egy-egy dalhoz, meséhez, játékhoz. A dalos CD-ket, mesés DVD-ket a nagyobb gyerekek is szeretik. Velük és a nagyobbakkal is mindig követni kell a szabályt: a gyerek a főnök. Népszabadság - Peredi Ágnes |