Minden iskolásnak közoktatási törvényben rögzített joga, hogy magántanuló legyen. A döntés azonban nem a diák kezében van, hiszen a magántanulóvá nyilvánítást minden esetben a szülőnek kell kérelmeznie. A kéréssel az iskola igazgatóját kell megkeresni, aki a bejelentést követő három napon belül köteles beszerezni a tanuló lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálat véleményét arról, hogy hátrányos-e ez a megoldás a tanulónak.

Dupla szigor otthon

 „Lányom az egyik legjobb tanuló volt az osztályában, ám mégis szorongásokkal telve ment iskolába. Társai kirívó magatartása miatt az osztály szinte állandóan büntetésben volt, tanárai a tananyag helyett a fegyelmezésre koncentráltak. Úgy éreztem, gyermekem továbbtanulási esélyét csökkentem - egy nívós középiskolába szeretett volna felvételizni -, ha ott marad, így arra a döntésre jutottam, jobb, ha magántanuló lesz.” – meséli Tóth Veronika. „Szerencsére tanárai és a gyermekjóléti szolgálat munkatársai sem látták akadályát a dolognak. Azt viszont nem szerettem volna, ha barátaitól teljesen elszakadna, így délutáni foglalkozásokra visszajárt az iskolába. Persze ehhez a tantestület támogatása is kellett.”

Az OKM statisztikáiból kiderül, 5632 magántanulóból 2030-an saját döntés alapján, 1457-en fogyatékosság miatt vagy szakorvosi javaslat alapján, 1436-an a szülők tartós külföldi szolgálata miatt, 1037-en szakértői és rehabilitációs bizottsági javaslat alapján, 709-en a tanuló egyéb rendkívüli körülményei miatt lettek magántanulók, 36-an pedig azért, mert tanköteles koron túliak.
Abban az esetben, ha valaki betegség vagy beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézség miatt lesz magántanuló, a vizsgáztatást és az év közbeni felkészítést az iskolának kell biztosítania. Még abban az esetben is, ha a diák szakorvosi vélemény alapján otthoni ellátás keretében részesül tartós gyógykezelésben.

Az iskolának tanulónként a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozás megszervezésére rendelkezésre álló órakereten felül átlag heti tíz óra áll a rendelkezésre, emellett a diák napközibe és tanulószobai foglalkozásra is felvehető. Ha a tanuló szülői döntés alapján lesz magántanuló, az iskolának kizárólag a vizsgáztatás a kötelessége. A felkészítésről a szülőnek kell gondoskodnia. Ilyenkor nagyrészt magántanárokat szoktak fogadni. A fiatalabb korosztálynál az is gyakori, hogy a szülő saját maga készíti fel gyermekét, esetleg a tanuló egyénileg is felkészülhet.

Magántanulók száma:      2002/2003. tanévben        2007/2008. tanévben
Általános iskolában:                        5919                                        5632
Szakiskolában:                                  215                                          354
Speciális szakiskolában:                     94                                          132
Gimnáziumban:                                  805                                          788
Szakközépiskolában:                         334                                          447

„Iskolánkban minden évben van egy-két magántanuló. Ha a fiatal már korábban is az intézményünkben tanult, akkor a felkészítést a már megszokott tanárai szokták végezni, nagyrészt tömbösített oktatással. A számonkérést általában félévenkénti vizsgáztatással oldjuk meg, de ha betegség vagy egyéb körülmény miatt a tanulónak egyszerre több tárgyból nehezebb felkészülnie, a gyakoribb vizsgáztatást is meg szoktuk oldani.” – meséli Júlia, egy vidéki középiskola tanára, gyermek- és ifjúságvédelmi felelőse.

„Közoktatási törvényben előírt kötelességünk, hogy ha egy tanulónak a felkészítéséhez szükséges, akkor speciális szakembert, gyógypedagógust is biztosítsunk. Másfajta a kapcsolat azokkal a diákokkal, ahol nem kötelességünk az év közbeni felkészítés. Velük nagyrészt csak a vizsgákon találkozunk. Ilyenkor gyakran érzem azt, hogy nekik nem csak az otthoni felkészülés okozhat nehézségeket, hanem a kortársak, egy valódi gyermekközösség hiánya is.”

Fokozódó terhek - nincs visszaút

Ó-Nagy Andrea kutató tanulmánya szerint - a XV. kerületben vizsgálta a magántanulókat -, az otthoni felkészülés tovább lazítja az iskolával való kapcsolatot, másrészt a vizsgára való felkészülést is megnehezíti. Bár sok család kezdetben csak a megkönnyebbülést érzékeli, hiszen megszűnik az iskolával való – sokszor konfliktussokkal terhelt – kapcsolat, azonban a problémák hamar felszínre kerülnek, amikor is a szülőknek rendszeres tanulásra kell kényszeríteni gyermeküket. Ahol ez elmarad, a sikeres vizsga letételének esélye jelentősen csökken.

Tanulmánya azonban más vitatott kérdéseket is feszeget. Míg a törvényalkotók eredeti elképzelése az volt, hogy egyéb okokból nagyrészt a kimagasló tehetségű gyermekek - akik sport, művészeti vagy tudományos elfoglaltságuk miatt nem tudnak rendszeresen iskolába járni - váljanak magántanulóvá, a valóságban ez másképp alakult. Szerinte ez a kategória nagyrészt olyan diákokat takar, akiknek az iskolába járás alól való felmentése mögött a tanulóval együtt járó problémáktól való megszabadulás igénye áll. Emellett ide tartoznak azok a fiatalok is, akik még tankötelesek, de családjuknak más szerepben van rájuk szüksége, kenyérkereső vagy családanya szerepbe kerülnek, esetleg kisebb testvéreiket kell gondozniuk.

Ó-Nagy Andrea szerint a tanuló egyéb rendkívüli körülményei miatti magántanulóvá válás okai a következők lehetnek:

Hiányzással kapcsolatos okok: sok hiányzás, nagyon sok hiányzás – a kisebb testvéreit ő gondozta, állandó igazolatlan hiányzás.
Magatartással kapcsolatos okok: lopásai miatt kiközösítették, beilleszkedési zavarok, fegyelmezetlen magatartás, csavargott, társaival történő kapcsolatteremtő képtelenség, édesanya tehetetlensége a gyerek akaratával szemben.
Tanulással kapcsolatos okok: iskolai feladataival nem törődött, tanulás hiánya, órákon való viselkedése miatt, gyenge tanulmányi eredmény (alacsony IQ).
Családi okok: férjhez ment, leányrablástól való félelem, családi ok, házasságszerű kapcsolat, terhesség.
Kimagasló teljesítmény.
Egyéb: otthoni körülmények és az iskolához való viszony, fizikailag kinőtt az osztályközösségből, a szülőnek így nem kell a mindennapos iskolába járást megoldani, az iskola és a lakóhely távolsága, a gyermek nemi identitászavara.

A magántanulóság tehát nem a társadalmi elit kiváltsága, sőt legtöbbször nem is kiváltság, hanem egy fajta kényszer. És sajnos sokszor az is megesik, hogy valaki nem tud élni „a tanulás szabadságával”, és nehezen vagy egyáltalán nem képes a kötelező számonkéréseket teljesíteni. Pedig a közoktatási törvény is kimondja, a magántanulóságnak a gyermek érdekét kell szolgálnia.

[origo] oktatás - M.A.