A kapuzárási pánikot már ismerjük, ám pszichológusok szerint új keletű probléma ennek ellentéte, a fiatalokat érintő kapunyitási pánik.

Nem könnyű az iskolapadból a munka világába váltani, sok frissdiplomás megsínyli. A kapunyitási pánik azokat a fiatalokat érinti, akik a diplomaszerzés után félnek kiröpülni a családi fészekből, és elkezdeni önellátó életüket. Ezek a huszonévesek valamilyen okból elégedetlenek a helyzetükkel, kiábrándulnak az életből, rettegnek és kiborulnak. Általában diplomával rendelkeznek, de félnek kilépni az önellátó életbe, inkább otthon maradnak megszokott környezetükben.

Sokan úgy odázzák el a felnőtté válást, hogy mindig új iskolába iratkoznak be, és halmozzák a diplomákat. Ha már van munkájuk, a valósnál gyorsabb előlépésre, intellektuálisabb, izgalmasabb munkára vágynak.

A 21-35 éves korosztályt érintő mentális zavart quarterlife-crisisnek, vagyis életnegyedi válságnak nevezik. A jelenség egyfajta mondvacsinált probléma és divatjelenség is lehet, amely mindig is érintette a huszonéveseket, csak éppen eddig nem nevezték nevén a problémát. A mai, „válságos" világban azonban az új generáció szinte minden tagja szembesül bizonyos mértékig ezzel az érzéssel tanulmányai befejezése előtt, vagy utána, akár évekig is, mire megtalálja a helyét a világban. Hiszen a diploma vagy a szakma megszerzése után a fiatalokra egyszerre zúdulnak olyan sorsdöntő kérdések, amelyekkel a szüleiknek még nem kellett szembenézniük.

A köztudatban az él a fiatalokról, hogy nincs semmi gondjuk, hiszen előttük az egész élet. A kapunyitási pánikban szenvedőknél épp ez a probléma: a rájuk váró rengeteg döntés és kérdés. Az életközepi, kapuzárási krízisnél az okoz gondot, hogy az éltük javán már túl vannak, itt épp ellenkezőleg, a rengeteg előttük álló feladat hat nyomasztóan a frissdiplomásokra. Félnek kilépni az iskola biztonságos falai közül a bizonytalanságba, számolniuk kell a munkanélküli státusszal, el kell költözniük a szülőktől, és előttük áll a párválasztás és a családalapítás.

A kapunyitási pániknak több összetevője van. Egyrészt a fiatalokat nem motiválja a reggel 8-tól délután 5-ig tartó monoton munka, és a modern irodák boxaiban eltöltendő órák mennyisége. A jelenség másik fő oka a munkaerőpiac instabilitása: bizonytalanná vált a foglalkoztatás. Vannak, akik hirtelen jött új élettől rettegnek, mások a komoly kötöttségekkel járó munkarendtől, és a társasági életük visszaszorulásától.

Sokszor a szülők sem könnyítik meg a helyzetet, némelyikük maga késlelteti gyermeke önmagára találását.

A gazdasági válság is krízist szül, hiszen jelenleg rengeteg értékes, tettre kész pályakezdő szakember lóg a levegőben munkanélküliként.

Forrás: HR Globe, Dömötör Viola