| Gazdasági válság: kell-e a digitális tábla? |
|
|
|
| 2008. november 17. hétfő, 15:36 |
|
A témát átvette az index.hu is, ahol komoly vita indult az olvasók között. Többek szerint akkor kéne a digitális (vagy interaktív) táblákkal foglalkozni, ha az oktatás számos problémáját (tanárok fizetése, rossz állapotú iskolák stb.) már orvosolták. Mások szerint régen is lehetett eredményesen tanítani és tanulni, mikor még nem léteztek ilyen modern eszközök. Olyan véleményt is megfogalmazódott, hogy ezt a 24 milliárd forintot hasznosabban is el lehetne költeni, sőt volt, aki pusztán lobbiérdekeket sejt a háttérben. A tanárok véleménye sem egyöntetű: van olyan, aki szerint az új eszköz kiváló, segíti a diákok motiválását, a tananyag elsajátítását, szemléltetést, mások pedig ellenzik. Úgy tűnik, az interaktív táblákkal kapcsolatos nézetek szélsőségessége (mely már a táblák első megjelenésekor jellemző volt) megmaradt. Véleményünk szerint nem szabad elfelejteni: a pályázatot még jóval a válság kirobbanása előtt írták ki. Tehát nem érdemes (és nem is helyes) összekapcsolni az újabb fejlemények nyomán bekövetkezett valóban súlyos döntésekkel. Már csak azért sem, mivel nem a költségvetésből költ a táblákra a kormány, hanem Európai Uniótól érkező fejlesztési célú összegekből. Ezeket a pénzeket az Új Magyarország Fejlesztési Terv segítségével hasznosítják a terv egyes területein kidolgozott Operatív Programok alapján kiírt pályázatokon. Természetesen lehetett volna más prioritások alapján kidolgozni a programokat és talán ma is újra lehetne gondolni, hogy a jelenlegi helyzetben valóban a digitális táblák beszerzése-e a legsürgetőbb kérdés, de a programok, pályázatok újraírásának hatékonysága kérdéses. Azt is érdemes megfontolni, hogy a fejlesztésre áldozni akkor (is) kell, ha válság van: példa lehet erre az az amerikai autógyár, amely rossz helyzete ellenére sem állt le az új típusok fejlesztésével, tudván azt, hogy nehézségein úgy lehet úrrá, ha új autókat dob a piacra, amelyeket a vásárlóközönség szívesen vásárol. Ha leállítjuk az interaktív táblák beszerzését, mert a válság miatt sok mindenre nincs pénz, nem fogja segíteni az oktatás színvonalának növekedését, ami hosszú távon aligha jár kedvező eredményekkel. Tény, hogy az interaktív táblák aligha oldhatják meg a hazai közoktatás gondjait: az alulfinanszírozottságot, a szegregációt, a fegyelmezési problémákat, a megjelenő erőszakot (és még lehetne sorolni), nem teszi a túlhajszolt, gyengén fizetett, a folyamatos változásokba belefásuló, sokszor frusztrált pedagógusokat nyugodtabbá, elégedettebbé. Az is igaz, hogy a táblák kormányzati támogatása mögött nem látszik átgondolt, az egész oktatási folyamatot érintő koncepció. Nem vitatható, hogy rosszul szigetelt, beázó, omladozó iskolaépületekben a táblák megjelenése erősen disszonáns lenne. Mégis úgy gondoljuk, hogy a digitális táblák megfelelően használva segíthetnek a tanításban mind a tanárnak, mind a diáknak, hasonlóan számos más technikai újításhoz, amelyek az elmúlt évtizedekben érkeztek meg az oktatásba (elég az írásvetítőre vagy a fénymásolásra gondolni). Az interaktív tábla napjaink eszközeként önmagában is érdekes lehet a diákok számára, így segítheti a motiválást. Számos didaktikai eszköz alkalmazását is megkönnyítheti, továbbá növelheti a diákok aktivitását a tanítási-tanulási folyamatban, így annak hatékonysága is nagyobb lehet. Mindehhez persze szükséges, hogy a táblák megfelelően hasznosuljanak. Jusson pénz a tanárok felkészítésére, megfelelő szoftverek, tananyagok elkészítésére, valamint arra is, hogy az iskolák ezekhez hozzájussanak. Mindez elsősorban az oktatási kormányzat, valamint mindazok felelőssége, akik a táblák terjesztése mellett döntöttek. Mert ha kikerülnek az interaktív táblák az iskolába, de ott kihasználatlanul porosodnak, akkor valóban csak kidobott pénz az, amit erre költünk. Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. |